hatter

Dáró vár

Dáró vára, Daru vár, Dáró báró vára, Jágónak Dáróvár...

Több néven is emlegetik várunkat, melyből már csak egy falmaradvány látható. Először pár hivatalos adat:

Alapterülete kb. 20x50 m-es lekerekített téglalap, a déli oldalon a műhold felvételeken is látható  kettős árokkal Jágónak irányába. Minden oldala meredek a többi égtáj felé, („legurult a birka, olyan meredek volt”) tengerszint feletti magassága az 1988-as szintfelmérés szerint: 170 m. Tövében ma is több forrás található a környék mocsaras terület volt. A II. katonai felmérés még, a Kapos lecsapolása előtt készült. Érdemes megkeresni a vár környékét és látni a XIX. századi viszonyokat.

A XIV. századnál korábbi korokból nincs levéltári adat, találtak azonban kelta pénzeket, római sírokat a közelben. A római limes kutatók keresik az átkelőt a mocsaras Kaposon Iovia irányába. Tudott, (Wosinsky Mór: Tolna vármegye története) hogy már a kelták, etruszkok majd a rómaiak, később az avarok kereskedelmet folytattak a Kaposon, így szükség volt az útvonalak biztosítására, erődítésére, megfigyelésére. Az évszádok folyamán a védelmi stratégiai pontok nem változtak, a kor igényei szerint viszont átalakultak. Így akár lehetséges, hogy a Dáró vár is régebbi alapokra épült, földvárként működhetett. A XIII. század közepéig a vár birtoklása királyi előjog, a tatárjárás után IV. Béla a kőből épített magánvárak építését engedélyezte.  1260. évi rendelkezésében:"Elrendeltük, hogy a koronánk alá tartozó egész területen, arra alkalmas helyeken, erődítmények létesüljenek, várak épüljenek, ahol a nép meghúzhatja magát, ha veszedelem fenyeget. […] Bárki magánszemély fekvésénél fogva erősségre alkalmas helyet birtokol, azt csere vagy egyéb jogcímen valamely embersokaságnak juttatandó erődítés céljából; ha pedig ilyen hely a királyi hatalom birtokában van, az hasonlóképpen magánszemélyek […] használatába adassék, hogy ily módon […] az erősségre alkalmas helyek mindig azoknak jussanak, akik gondoskodása révén az építmények sokaknak menedékül szolgálhatnak."

XIII. századi kővárak jellemzői: Kerítőfallal vették körbe az erődítményt, ami hol tört kőből, hol téglából készült. Jellegzetesen megfigyelőtornyokat építettek a földvárak helyén. Korábban lakótornyoknak vélték, a legújabb feltevés szerint csak az őrség minimális kényelmét szolgálták a szélfútta, fűthetetlen szűk folyosó és emeleti szobák. Az erődítményekre általánosan jellemző volt, hogy a várnagy lakott a várfalon belül kialakított lakóépületben, a várjobbágyokkal és kiszolgáló emberekkel. Veszély esetén hang -, éjjel hang és tűzjelekkel figyelmeztették a lakosságot. A kút a vár udvarán állt, (nem ritkán köré építették a tornyot), raktárakat és vermeket is alakítottak ki, ahol a lakosságtól a dézsmát begyűjthették az elszállításig, illetve ha mentsvár funkciója lett volna (feltételezés), akkor lakosság is biztonságba helyezhette azon javait, amivel egy esetleges támadás után újra kezdhette az életét (vetőmag, szárított, füstölt áru, bor).  A gazdasági udvarhoz kemence is tartozott. A mély vermekben fülkéket is kialakítottak amelyek hűtésre szolgáltak és gyakran építetek menekülő járatokat, alagutakat, melyek kivezettek a várból. Az erődök rendkívül meredek helyek tetején álltak, mivel a Kapos vízhozama is jóval bővebb volt a mai állapotoknál, ügyes duzzasztó rendszerekkel a vizes árkokat működtettek, nehezen megközelíthetővé téve az erődöt.

Levéltári adatok: a Dáró nembeli Moys családról: 

"A megye második cisztercita kolostorát a Dáró nembeli Moys (Majos) tárnokmester alapította 1263-ban, Ábrahámban. Az elpusztult apátság  a város északi területén fekvő Tüskepusztán, a mai Vörössugár utcában állt . Anyakolostora a pilisi volt, ahonnan 1270-ben érkeztek a szerzetesek Ábrahámba. A középkorban a cisztercita rendnek ez volt az utolsó sikeres kolostoralapítása. A megye egyik legjelentősebb egyházi intézménye volt, sokszor említették oklevelekben is. Egy 1713-as leírás nagy ajtót és "kerék ablakot" is említ a kolostor romjainak a láttán. Ezek nyilván gótikus rózsaablakok lehettek. A cisztercita épületeknél gyakori volt a nyugati bejárat feletti rózsaablak. (Ilyen van például a hasonló korból fennmaradt Bélhámorkúti apátságon is.) Egy 1734-es térképvázlat is még jelentős romokat ábrázol. Tudjuk, hogy Tüskén épült fel az Esterházyak uradalmi központja, ennek épületeibe építik be az apátság megmaradt köveit. Az apátság kincseiből egy 11.-12. századinak vélt aranyozott bronz körmeneti kereszt került elő 1947-ben. A 15 cm magas szobor ma Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona." 
 

A várat 1370-1380 között castrumként (vár), a XV. Században castellumként (várkastély) említik. Építését Dárói Salamon (1273-1308) nevéhez kötik. 1358-ban Dárói Salamon unokái Péter és Miklós váraként említik, majd 1525-ig a Miklóstól származó Dárói Majos család birtokolja, ekkor pereskedés után Werbőczy Istvánt iktatják a tulajdonba. (érdekesség, hogy még az 1950-es években is Dáró utcába címeztek leveleket az itt élőknek).
1540-es években tulajdonosa kápolnai Bornemisza Farkas, ki a török foglalás után erdélybe települ.

1542-43-ban Tinódi másodszor tartózkodik huzamosabb ideig a környéken, ezúttal Dáró várában, amely Werbőczy Imre tulajdonában volt, a dombóvári vártól látótávolságra. Itt írta 1543-ban „Verbőczi Imrehnek Kászon hadával kozári mezőn viadalja” című históriás énekét, melyben az 1542. március 25-én a kozári (ma Egyházaskozár, Baranya m.) mezőn lezajlott csatát írja le. A mű 1554-ben Kolozsváron jelent meg nyomtatásban „ Cronica Tinódi Sebestyén szörzése” címen.

1544. évi hadjáratok során a török Ahmed pasa vezetésével foglalta el a Dombaiak várát, Dombót és a Dáró várát. Ezután kezdtek hozzá a közigazgatás átszervezéséhez. A várat a későbbi korok nem említik.

Területbejárást már több régész végzett, megállapították hogy a felszínen talált cseréptöredékek és kályhacsempe a XIII-XV. századból valók.(Miklós Zsuzsa: Tolna megye várai)


 

 A szántásból A Dáróvárból Kapos felé kilőtt ágyugolyó került elő
A képen a nagyobb golyóbis a Gólyavárból, a kisebb a Dáróvárból való

Szájhagyomány: Itt élő idősek gyermekkorukból emlékeznek falra, kútra, veremre. A vár tövében ásogatva találtak gyűrűt, koponyát, lócsontokat…Sok rege szólt az alatta húzódó barlang, vagy járat rendszerről és a rejtett kijáratokról. Dr. Szőke Sándor: Dombóvár c. monográfiájában megörökítette a garabonciás diák és Puszpán bácsi történetét:

"… Puszpán bácsi, én magát gazdag emberré teszem. Adott neki egy krétát, egy vesszőt, meg egy harmadikat (azt már nem tudom mi volt). Szóval három dolgot adott neki és azt mondta, este harangszó után fogjanak be négy ökröt, tegyék fel a szekérre a nagy szőlőkádat, minél több kosarat és tegyenek föl egy kéve zsuppot kilenc babicába kötve.

Csak a maguk családja jöhet, jöjjenek a Daruvárhoz (Dáró vár). Mondta, hogy melyik oldal felől álljanak meg és a krétával jelöljenek ki egy nagy ajtót. Amikor azt kijelölték, akkor egy ásóval, kilenc ásó földet dobjanak ki, egyszerre eltűnik a többi föld és egy nagy vasajtót találnak ott. Amikor a pálcával amit adtam megütik az ajtót, az hirtelen szétnyílik, ott két nagy kasza jár úgy össze, tartsák oda a zsuppbabicát, amikor kilencedik zsuppbabicát is szétvágták, a kaszák maguktól leesnek. Akkor ott lesz egy óriási nagy kígyó, annak akkora szája lesz, hogy egy embert könnyen el tudna nyelni, de ott lesz három kád tele kincsekkel, arannyal, ezüsttel. Az a kígyó én leszek, én őrzöm azt a földi kincset. A fullánkomat fogom nyújtogatni, de ne törődjenek avval, hordjanak ki minél több kincset, ha mind el tudnák hordani, akkor engem megszabadítanának, visszatérhetnék a világi életbe.

Éjjel, ahogy el kellett volna indulni, Puszpán bácsi a rettegéstől meghalt. A garabonciást pedig nem látták soha többé.”

wahavi honlaptervezésdrupal

X