hatter

Farkasfalvi Mauchs Sándor

 
Farkasfalvi Mauchs Sándor Homokpuszta utolsó birtokosa, az államosítás előtt. Losoncon született 1886-ban. Édesapja Mauchs Imre, édesanyja Mihajlovics Paula. Négyen voltak fiú testvérek (Elemér, Imre Sándor. Jenő) lánytestvérük Adolphine.  
mauchs_fiuk_endre_imre_sandor._jeno_0.jpg

Középiskoláit  Losoncon végezte, 1905-ben érettségizett.
Tanulmányait a kassai gazdasági akadémián folytatta, 1908-ban szerezte meg a gazdászi oklevelét. Gróf Károlyi Gyula mácsai birtokán helyezkedett el próbaidőre 360 korona fizetséggel, lakás, élelmezési és termény részesedéssel 1909-ben, egy év próbaidőre. 1913-ban kémnek nézték. A   gyanúsításra  az  adott  oko,   hogy   Mauchs  az  utczán megállott  és  noteszébe  valamit  bejegyezett. 
      
Életét megszakította az első világháború. 1914-ben, mint t. hadnagy a 12-ik honvédgyalogezredhez vonult be. Az orosz hadszíntéren két ízben sebesült meg. Az olasz fronton 10 hónapig küzdött, majd a Brussilow offenzívánál rokkant lett. Kitüntetései: III. oszt. Katonai érdemkereszt, Signum Laudis hadiékítményekkel és kardokkal. A kitüntetéseken túl a háborúban tífuszt kapott, melynek nyomát egy életen át viselte. A család legnagyobb tragédiája az önkéntesként bevonuló és végrendelet író Jenő öccsének halála.

    
Mint főhadnagy szerelt le és tért vissza a mácsai uradalomba. Gróf Károlyi Gyula (koronaőr, erdélyi arisztokrata, a főrendiház és a Magyar Tudományos Akadémia egykori tagja, Arad vármegye egykori főispánja, Károlyi Mihály unokatestvére 1919. május  5-én megalapított aradi ellenkormány vezetője) alkalmazásában állt és végzett kiváló munkát 1927-ig. Az aradi társasági életben ismerkedett meg a nála 16 évvel fiatalabb csernefalvi Sorbán Klárával, 1921. október 29-én házasságot kötöttek. Hamarosan megszületett két kisgyermekük, Klára és Imsi. 

Csernefalvi Sorbán Klára     
A Trianoni békediktátum hatása küzdelemre sarkallta, Arad és Mácsa immár Románia része lett. Mauchs Sándor a magyar párt Kurtics-Mácsai tagozatának elnökeként képviselte a magyar érdekeket, ezért több ízben letartóztatták.
 A család jövője és biztonsága érdekében 1927-ben nyugdíjazását kérte.

Induló tőkéjével Magyarországra települt és árverésen megvette a homokpusztai 300 holdas birtokot Az első itt töltött tél az erdályi városi élethez szokott Sorbán Klárának traumatikus élmény volt. A birtok lepusztult, rossz földekkel, a kúriát átjárta a jeges hideg, kisgyerekeivel  az első telet végigfázták. Klára hozománya 30.000 pengő volt, ebből vették a következő évben a család Dombóvár, Jókai utca 20. szám alatti házát. Kályháit Spengler Ferenc építette, a mai napig állnak. Ősztől tavaszig élt a család a Jókai utcai házban. Tavasztól őszig az élet a homoki birtokon jól szervezett munkával telt. Az egész család kiköltözött a „kiskastélyt-ba”. A birtokhoz a mai laktanya mellett vezetett akácos út, 400 méter hosszan (Mauchs Sándor töltette fel és ültette mellé a fákat, abból a meggondolásból, hogy gyermekeinek jó lesz bútoralapanyagnak). A birtokot  6 év alatt szívós kitartó munkával, tündérkertté varázsolta. Újdombóváron kender és lentermelést is folytatott, 300 hold bérelt területen. Amikor a magyar honvédség kisajátított homoki birtokából egy darabot laktanya (később orosz laktanya) céljára, helyette kapta Hábi pusztát birtokba. Mintagazdaságnak számítottak az általa művelt földterületek.
  Jókai utca 20.  1915 III. Katonai Felmérés  
Homoki ház    Mauchs Sándor és Sorbán Klára
A családnak természetesen szőlője is illett, hogy legyen, présházzal a Hamu völgy felett.

A Homoki birtok vízben gazdag - a Kapos folyóval határos, a Sarádi csatorna és a Hábi csatorna átszeli.
Az állattartás és a nagybani növénytermesztés megkívánta a jó minőségű istállókat a marháknak, lovaknak, hűtőházat a tejnek, ólakat, kocsiszínt, gémeskutat, a tókát, cselédházakat, intézői lakot, kemencét, magtárat, vermet. Mindezek karbantartása, fejlesztése a birtokon élő és dolgozó emberek jó léte, a család anyagi biztonsága gondos, fegyelmezett kitartó munkát kívánt.

      

Napirend

A családjával elfogyasztott reggeli után Mauchs Sándor Effendi lován indult teendői után.  A szántás, vetés, szüret, aratás, kapálás, értékesítés, szerződések mellett a cselédség ellátmányára is nagy gondot fordított, hetente Dorsics doktor biztosított számukra orvosi ellátást.

    
A közelben több malom működött, a birtokon termett gabonaféléket az Esterházy hengermalomban őröltették. A cselédségnek járó havi konvenció része volt a búza-, rozsliszt, a dara és korpa az állatoknak.
A működő vajgyárral szerződésben álltak, tejszállítás naponta volt,  magánházakhoz is. A marhákat Fábián Miska bácsi csirás legeltette a homoki réten, állt még a gémeskút és mellette Miska bácsi kis háza. A konzervgyárral szerződéses kapcsolatban állt a birtok, helyben jól szervezett felvevő piac és feldolgozó ipar működött..

    

Híres volt a pecsétes Mauchs dinnye, vasúton vagonszám szállítottak a megrendelőknek.  Igazi szakértők dolgoztak a bőséges és minőségi termésért. Csányban több évszázados hagyományai vannak a termesztésnek (1544-ből már vannak adatok). Valamikor a falu határában termesztették a gyümölcsöt, idővel azonban már nem volt elég terület, ezért a legtöbben elvándoroltak otthonról és tavasztól őszig távoli vidékeken nevelték a növényeket, majd télre hazatértek. Így kerültek Homokpusztára is megbízással, feles szerződéssel. Kialakították fékig földbevájt ideiglenes lakásaikat és az egész család dolgozott a jó termésért. A gazda és a csányiak között kitűnő kapcsolat alakult ki, a Mauchs házaspár keresztlánya egy csányi kislány lett.

     
csányi keresztlány         csányi keresztlány esküvője

A görögdinnyét, sárgadinnyét, cukordinnyét szedték az asszonyok, gyerekek, amikor eljött az ideje. Hatarakba (kupacokba) hordták, jöttek a lovas kocsik és elszállították az állomásra, ott vagonokba rakták és ment a pesti piacra, másik része a Dőry konzervgyárba. Amit meg már nem lehetett eladni annyira édes volt, a fészerben tárolt hordókba gyűjtötték és pálinkát főzettek belőle." ( Vincellérné Manci néni)

Paradicsom, paprika, uborka, sütőtök termett a dinnye mellett még a Bugyberegben, a Sarádi csatorna mellett.  (Ma elfásodott, gondozatlan terület.)
Aratás  Bánkúti hosszúkalászú búza  Béta árpa 

Gazdasági tudósítóként közreműködött  gazdaságának működéséről, eredményeiről. A birtok szépen működött, növénytermesztésben végzett kiemelkedő munkájáért, fajtanemesítéséért Mauchs Sándor 1942 júliusában a Magyar királyi földművelődésügyi miniszter elismerésében részesült. /Bánkúti hosszúkalászú búza./ 1944-ben a Királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen Okleveles Mezőgazdász minősítést szerzett. 

 

1932-ben született a  harmadik gyermek Mauchs Éva. 
   

1937-ben megjelent cikk beszámol kezdeményezéséről, melyben magyar kertészeknek biztosított munkát, a bolgárkertészet öntözéses módszerét alkalmazva birtokán. Szintén ebben az évben történt, hogy birtokán homokbányát nyitott és a kitermeléskor koponyák és egyéb emberi csontok kerültek felszínre.  Dombay János régész volt az illetékes akkoriban Baranya megyéhez tartozó területen való vizsgálaódáshoz. Ebben a tárgyban levelezése megtalálható  itt.  Aktív társadalmi életet élt, gyakran adományozotzt nemes célra, szegények támogatása, oktatásügy, részt vett társadalmi feladatok vállalásában.

A ház asszonyának mindig volt segítsége, az első kocsis Ibafalvi István felesége Erzsébet a nagytakarításban, nagymosásban segített. Szobalány a rendről, szakácsnő az ebédről gondoskodott a kis kastély mögötti konyhakertben, baromfiudvarban és gyümölcsösben megtalálható volt minden, amire csak szükség lehet. Nevelőnő is mindig volt, a fotón a német Herta látható. Kisegítő munkákat gyerekeknek is kellett végezni, pl. napi szinten a lámpacilinder fényesítése, szidolozás, padlóseprés stb. utána jöhetett a szórakozás. Bujócska, színházasdi, rajzolás, festegetés, olvasás, kis lovaglás a grupp körül, kerékpározás, strandolás Dombóváron, télen korcsolyázás a pusztán befagyott kis tavon…

       
Imsi a nagyfiú részt vett a gazdálkodásban, tanulmányait is ebben az irányban folytatta. Iskolaköteles korukban tavasztól a nyári szünetig hintóval indultak az akácos úton, át a Kapos hídon, fel a Korona Szálló és az üzletsor mellett elhaladva az iskolákba (Klára és Éva az orsolyitákhoz, Imsi a gimnáziumba.)

Mauchs Imre gimnáziumi bizonyítványa            

A család szorosabb baráti kapcsolatot ápolt  Németh József hercegi gazdasági felügyelővel, (1937-ben megjelent újságcikkben és a családi fényképalbumban látható ennek tanúsága. Ki gondolta volna, hogy 1944-ben a bevonuló orosz csapatok egy tartkólövéssel véget vetnek Németh László életének, pusztán a nevéből adódó félreértés miatt), Illgen Aurél Dombóvár királyi közjegyzővel – és az Ivanich családdal. Szórakozást a heti tarokk-, és bridzsparti jelentett. Telente összejöttek két-három vadászatra a vadban gazdag környékbeli erdőkbe.

Emlékezetesek voltak a Szent Anna napi búcsúk. Július 26-án a társaság Homokról a Szent Anna kápolnához vezető úton érkezett a misére, majd bőséges ebéd után fogyasztották a korai szőlőket és a mézédes dinnyét (a legédesebb dinnyék magjait gyűjteni kellett a gyerekeknek). Este bál volt a Garay "csárdában"  a nagy ezüsthársak alatt.

       
Mauchs Sándor, híven addigi életéhez, mindennapi tevékenységei mellett aktív közéleti szerepet is vállalt a kaposszekcsői Lövész Egylet elnökeként, Baranya Vármegye törvényhatósági bizottságának választott tagjaként és Somogymegyei Takarékpénztár választmányának tagjaként. (Hirn László: Tolnavármegyei fejek)

A megcsonkított Magyarország gazdasági élete aktívan működött, köszönhetően a jól képzett szakemberek áldozatos munkájának és hitének. Dombóvár nagyközségben fejlett feldolgozóipar működött a kis- és nagybirtokok mellett, a szállítás a vasúton megbízhatóan működött (dacára az elcsatolt vonalaknak), a kereskedelem virágzott. A történelem ismét közbeszólt, az alig 20 éves békés időszakot a II. világháború rengette meg

     
Az orsolyitáknál légvédelmi előkészületek történtek, elsötétítéssel... riadók sorozatával már 1940-1941-ben. Az apácák a tanítványokkal szeretetcsomagokat készítenek karácsonyra. 1942 tavaszán a 2. Magyar Hadsereg negyedmilliónyi katonája és 40 ezer munkaszolgálatos ment a keleti frontra. Német, olasz katonavonatok húztak el a zárda alatt. Gyönyörűen felszerelt vöröskeresztes szerelvények, sápadt, sovány sebesültekkel. Szeptemberben Koralewszky orvos betegápoló tanfolyamot tartotta nővéreknek. Gyapjúholmikat kötöttek és küldték a frontra, a rosszul felszerelt magyar katonáknak.

1943. kemény tél. Fájdalmas, szomorú csatavesztések, futás a fagyos orosz földön. Nyári ruhával felszerelt, gyengén élelmezett katonáink ezrével fagytak meg a 38-40 fokos hidegben, a végtelen hómezőkön. Gyász és halálhír a családokban. A magyar hadsereg emberállományának 80 %-a elveszett. Az iskolai munka, csoportos foglalkozássá zsugorodott, a szülők nem merték iskolába engedni a gyermekeket a távolabbi környékekről, így szőlőhegyről sem.

1944 májusában a német megszállók, elfoglalták a zárdát és kórházként használták, érkeztek a német, olasz sebesültek, a diákoknak már áprilisban megszűnt a tanítás.
A kaposvári állomás bombázása óriási riadalmat okozott, bunkert ástak a homoki birtokon, hogy legyen hová elbújni a frontok elől. A zsidókat gettóba gyűjtötték, a lakosság riadalommal és értetlenül figyelte az eseményeket. Június 30-án 186 bomba hull a nagyközségre, sok egész közel Szőlőhegyhez az állomás és a vasútvonalak voltak célkeresztben. A Kapos rétjén ma is láthatóak a bombatölcsérek.

Az orosz front közeledett, a községben az iskolákból alakított kórházakból menekültek a magyar és német sebesültek. A homoki birtokra hazafelé tartott a fél lábát vesztett  Magyarósi Ferenc hóna alatt mankóval, fiatal feleségéhez. Az uradalmi fogat hiába ment eléje, elkerülték egymást. Az utat a menekülő németek árasztották el, dühükben a velük szembehaladó magyar katonára több lövést adtak le.

Közeledett a front, a tapasztalt háborút járt katonaviselt emberek megpróbáltak felkészülni. Disznót vágtak, egy kemence kenyeret megsüttettek az asszonyokkal, a bunkert szalmával bélelték, padokat állítottak bele és vártak.

A fogatot a németek magukkal vitték. Homokpusztában tartózkodott  a Mauchs család család közeli rokona, fegyverrel a fogat után indult, hogy visszaszerezze azt. Eközben érkeztek a pusztára az oroszok és a visszatérő rokon kezében pisztollyal szembe találta magát velük. A pusztán található férfiembereket összefogták és elhajtották Döbrököz irányába, Mauchs Sándorral együtt. Román nyelvtudásának köszönhetően, őt haza engedték Tüskéből. A többieket elhajtották, Zomborig, ott bevagonírozták őket  és Temesvárra kerültek. Azon a télen nagy volt a félelem férfiak nélkül a pusztán. Bármikor megjelenhettek az oroszok, akik a szekcsői hegybe jártak borért. Egy éjjel a legnagyobb tenyészbikát vitték el az istállóból. A harcos csapat elvonulása után érkeztek a lovas kozákok, keresték a németeket.

Mauchs Sándor Jókai utcai lakásába orosz parancsnokság költözött, a családot azon a napon megpróbálták Illgen Aurél szőlőhegyi házában biztonságba helyezni (Döry kúria). Az oroszok azonban oda találtak és félelemben tartották a beteg öreget az asszonyokkal. A nagyobb bajtól egy orosz tiszt megjelenése óvta meg az asszonyokat (Vati Sanyi bácsi elbeszéléséből tudom, hogy Illgen Aurél a hozzájuk kopogott be  éjjel, hogy segítsenek rajtuk, beszéljenek az oroszokkal) aki a részeg kiskatonákat ostorral verte ki a házból.
A családnak végül a ma múzeum, korábban főszolgabírói lakban sikerült menedéket találnia. Egy évig éltek itt és vészelték át a viharos időket.
A háború végével az új élet nehezen indult, az elvitt férfiak, az elhajtott állatállomány, az eszközök megfogyatkozása, az üzemek leállása, az új hatalmi rendszer kiépülése szinte kilátástalanná tette az életet. 1945-ben már nem működött a vajgyár, a tejet ingyen osztották a rászorulóknak.

Keserves, küzdelmekkel terhelt évek jöttek. Küzdelem a túlélésért az új hatóságokkal.

"1945 márciusában a szovjet csapatok bejövetele nemcsak a háború végét jelentette, hanem egy új társadalmi berendezkedést is. Ennek legjelentősebb változása, ami az egész falu életére kihatott, a földosztás volt. A Debrecenben megalakult, de ekkor már Budapesten székelő Ideiglenes Kormány a 600/1945-ös számú rendeletében megszüntette a nagybirtokrendszert, és kiosztotta a földeket az igénylő parasztság között. A jogszabály teljes mértékben elkobozta a hazaáruló, nyilasvezető és volksbundista vezetők birtokát. Megváltást ígérve vette igénybe a többi nagybirtokot, 1000 kh felett teljes mértékben, 1000 és 100 kh között, visszahagyva az ún. úri birtokosoknak 100 kh-t, a gazdáknak 200 kh-t, és az antifasiszta mozgalom harcosainak 300 kh-t. Az erdőkről úgy rendelkeztek, hogy a 10-100 kh közöttiek községi tulajdonba kerültek, míg az ennél nagyobbak az államé lettek. A földosztást az Országos Földbirtokrendező Tanács (OFT) ellenőrizte, míg a helyi ügyeket, a minden községben megalakult Földigénylő Bizottságok (KFB) intézték. Az elkobzott eszközöket, gépeket a termelés biztonsága érdekében, az újonnan megalakuló Földműves Szövetkezeteknek (FMSZ) kellett átvenniük. 

 

Mauchs Sándor 300kH birtokát három gyermekére íratta, így megtarthatták és művelhették tovább a földet. Az újabb törvénymódosítások, az előírások, rendeletek, beszolgáltatások zűrzavarában, az államosítás közledtével, tudomásul kellett venni hogy nem működhet tovább a hagyomány szerint a földbirtok. 1949-ben Mauchs Sándor leadta a birtokot.
 


A legkisebb lány folytatta a tanulmányait a volt zárdában, új igazgató és tanárok vették át az oktatást. Teljes ideológiai fordulat következett az oktatásban is. Az érettségi vizsga után, már nem volt miért Dombóváron maradni. 1950-ben a család elköltözött Dombóvárról Budapestre.

1952-ben Mauchs Sándor küzdelmes élete véget ért.
   
  

az akvarellek Mauchs Éva munkái

  

.

wahavi honlaptervezésdrupal

X