hatter

Az összeíró

Az ötlet alig egy hete született a fejemben, ti. hogy Szőlőhegyről minél több személyes emléket megörökítek, amikor a dombóvári nagyállomás buszmegállójában a jó sors mellém ültette az idős asszonyt, Ilonka nénit.

Ahogy kiderült, hogy Szőlőhegyre igyekszem – elmondta, hogy nagyon sokat járt erre, összeíró statisztikus volt a TSZ- nél. A férje hitt a TSZ ideológiában és agitátor lett. Volt, hogy azt mondták neki, aláírjuk, csak már menjen haza. Akadt aki évtizedek múlva háláját fejezte ki, mert ha nem lép be annak idején a TSZ- be most nem lenne nyugdíja.

Aztán saját történetét is megosztotta velem. Származását tekintve délvidéki magyar.

(Az iszonyatos kor mementói az irodalomban pro és kontra: Cseres Tibor: Hideg napok,Dr. Mészáros Sándor Holttá nyilvánítva, Teleki Júlia: Hol vannak a sírok?,  Illés Sándor: Sirató)

Délvidékről telepítették ki, abban a ruhában amiben az udvart seperte. Két fiú testvérével és apjával egy nyitott vagonba /csinált tetővel/ terelték és Magyarország felé indították őket. A szerbek bombázták a szerelvényt, a síneket is megpróbálták előlük felszedni, hogy ne tudjanak elmenni. Az otthon maradottakat időnként megtizedelték (a halottakat dögkútba dobták). Egy jó szándékú szerb ismerős figyelmeztetni szokta Ilona édesanyját (aki egyedül maradt a házukban), hogy fusson a szőlőbe, mert tizedelés lesz.

1944. október 8-án indultak, Máriagyűdre érkeztek, mert itt volt kifőzdéje Ilona nagynénjének, aki már korábban átjött Magyarországra. Gondolható mennyire örültek a nincstelen rokonoknak, de legalább éltek. Három év múlva költözött a család Csikóstőttősre, ahol gyütt-mentek, láncos kutyák lettek.

Talán csak a párt fogadta be őket. Ott volt, amikor 1950 - ben a Hábi pusztai "kiskastélyban" távozásra szólították a pusztáz bérlő Mauchs családot. A hívatlan látogatókat hellyel és frissítővel kínálták (a berendezés és a bőrgarnitúra nagyon szép volt). Mauchs Sándor derűs, udvarias úriember, azt mondta; - az jogos, hogy azé a föld, aki meg műveli de a helyzet tarthatatlan és a világ megbolondult. Erről nem a hírhozók tehetnek. Összecsomagoltak és elmentek… – bár csak ma is lennének felső körökben kulturált emberek- sóhajtotta.

            Ilona aztán a TSZ-nél helyezkedett el. Összeírások alkalmával házról házra járt, mindenkit ismert, hegyen-völgyön gyalog járta be a vidéket. Nagyon jólelkű emberek laktak erre.

Jó lett volna folytatni a beszélgetést, Ilona néni is olyan derűs oldott nyitott lélek mint Manci néni, Pötyi néni a rengeteg életveszély és nyomorúság ellenére. Amit végül tapasztalatként átadott, hogy a politikától semmi jó nem várható és nem szabad az embereknek politizálni, mert az csak viszályt szül. Mindenféle náció békében élt együtt, amíg a hatalmi játékok meg nem bolondították őket.

2011. (Szent György hava) április 8. (10.30-11.30)

 

wahavi honlaptervezésdrupal

X