hatter

A Kapos folyó

A Kapos folyó hivatalos adatai azoknak, akik éppen ezt keresik.

"A régészeti leletek tanúsága szerint ez a vidék ~8 ezer éve sűrűn lakott. A pattintott kőkortól a középkor végéig tömegesen kerülnek elő leletek minden korból. Elég eső után végigmenni a szántáson bárhol, tucatszám gyűjthető nyílhegy, obszidián penge, őrlőkő, mészbetétes cseréptöredék, bronz szíjvég.

A fotók: Szabó Kálmán kőkorszaki szerszámkészlet gyűjteményéből valók.

Az igen jó minőségű termőföld, mindenkor jó termést adott. A dombok intim élettereket biztosítanak az itt élőknek, ugyanakkor nem fárasztóan nagyok.
Rendkívül barátságos, bensőséges, dús vizű, dús növényzetű a táj, akár a Vőlgységet nézem, akár a Tolnai, Szekszárdi, Geresdi, Somogyi dombságot, vagy a Mecsekalját. Persze voltaképpen ilyen az egész Kárpát-medence kiépítése.

A középkorban itt járt idegen szerzetes írja: "A magyar királyságot régente Moesiának és Pannóniának nevezték. A Moesia nevet az aratás eredményétől kapta, mivel gazdag aratásban bővelkedik, Pannóniának pedig a kenyér bősége miatt nevezték el. Legelőkben, kenyérben, borban, húsban, aranyban, ezüstben bővelkedik ez a föld, halakban pedig minden szomszéd országnál gazdagabb".

A víz állandó jelenléte egy területen, a növényi vegetáció erőteljes mennyiségi növekedését, és minőségi változását vonja maga után. Ez a természetben közvetlenül tapasztalható.
Ebből következik, hogy a víz helyben tartása, illetve lefolyásának lassítása, a növényzet mennyiségi és minőségi növekedésével jár.
Kimondható tehát, hogy a növényi tömeg növekedése, az élet növekedését, és egyben az élet valószínűségének a növekedését vonja maga után.
Az élet lehetősége és valószínűsége akkor nagy és állandó, ha a vizek lefolyási sebessége kicsi.

Ugyanazt más oldalról közelítve, ha a Földön az élet lehetőségét magam akarom növelni, a víz lefolyását kell lassítanom. Az ártéri gazdálkodásnál pontosan ez történik. Az Isteni kinyilatkoztatások az embernek ezt tanítják. Ha ez történik, így történik élünk. Ha más történik, máshogy, pusztulunk. Ennyire szögletes. Szakadék szélén az egy lépésnek, csak egyetlen értelmes iránya van!
Más alternatívák nincsenek!" /részlet: Tórh József: Épített tájak c. szenvedélyes tanulmányából/, Andrásfalvi Bertalan bővebben foglalkozik az ártéri gazdálkodással.

1835-ben az Esterházyak a csatornázással hatalmas művelhető területeket nyertek. A mocsárvilág eltűnésével nagy változások álltak be a lakosság életében.  Hegedüs Alajos plébános (1795-1862) plébános az alábbi feljegyzést készítette az akkori állapotokról:

"A Kapos vize, mely ezelőtt az egész berket elborítá és mindenféle csúszómászó állatok tanyája volt, nád vessző, fa, az egész berket Szektsőig sűrű erdővé tevé. Minekutána a  víz egy árokba visszaszoríttatott 1835. évben kiszáradt a berek és bérbe kiadatott. A zsombék fák, nád kiirtatott, eleinte a föld össze volt szőve gyökerekel, melyet eke át nem járhatott, felkapálták, repce, mák, kukorica, kolompér, kender, káposzta termett. A víz gyakran elöntötte, végül kaszálónak hagyták meg az egészet."

A gátat  a berkeből kivágott fák egymásra halmozásával, a várból hordott törmelékkel, murvával magasíották éveken át, a jelen magasságig. Eltűntek a jól megszokott természetes építőanyagok, a nád, az épületfának való (amiből kedve szerint vághatott ki mennyit bírt). Az erdők körös körül pusztultak, a fa ára felszökött, már messzi földről kellett hozni. A nádtetőt felváltotta a drága cserép.

A jó ízű kaposi hal, rák, csík, vízi szárnyas állat megszűnt. Azelőtt az embereknek este a kert végén felállított varsájukba  reggelre annyi hal volt, amennyi a családjának elég volt.

 

A kis videó álljon itt a magyarországi lápok emlékére

„Ma a Kapos, az eredete utáni 12 km-től kezdve végig csatornázott. A régen zabolátlan folyót egyenes mederbe terelték, gátak közé szorították. A végleges munkálatokat Beszédes József kultúrmérnök, Széchenyi munkatársa tervei és elgondolásai szerint hajtották végre 1820-35 között. A Balaton és a Sió-csatorna rendezési tervébe illesztették be a Kapos szabályozási tervét... A szabályozás során olyan római (etruszk készítétő cisztákat) hajósvödröket találtak a kubikosok, melyek ma is megtekinthetik a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumban. A Kapos-medrében lévő malmokat és malomduzzasztókat eltávolították, de egyre figyelmeztetnek a még meglévő romantikus malmok, malomromok, benőtt malomárkok, régi malmok nyomaihoz vezető utak emlékei, hogy sok helyen lehetne felhasználni a vízi energiát törpe vízierőmővek üzemeltetésére." /Gálos Csaba: Kurd története/

A megzabolázott folyó időnként megmutatja erejét (2010)

"A Kapos a 70-es, 80-as években nagyon szennyezett folyóvá vált. Kaposvár és Dombóvár gyárai, üzemei szinte szűrés nélkül engedték a folyóba a káros anyagokat is tartalmazó szennyvizet. Ennek hatására az élet a vízben megszűnt, a folyó „döglötté” vált. Napjainkra valamelyest javult a helyzet, újra horgászok ülnek a parton. De hol van ez még attól az állapottól, amikor nagyszüleink a Kaposra jártak fürödni?" /Gálos Csaba: Kurd története/

 2013. április 01. Fotó: Kreszl Sándor

wahavi honlaptervezésdrupal

X