hatter

Szőlőhegyi borversek

Fohász a borhoz

Ó, te jó bor, hol van benned annyi erő
Melytől az én eszem olyan vakmerő
Bíz Isten nem csoda, hogy a bort szeretem
Szent Borbála napján pincében születtem
Nagyapám kántor volt, apám kefekötő
Jó bort a csapról itta mindkettő.
Ha az én gégémen egy korty víz lefolyna
Sírjában mindkettő rögtön megfordulna.
Én az Úristentől csak azt kívánom
Fúljak egy hordóba, az legyen halálom.
Húsz akós hordó borral legyen tele
Ha vesztemet érzem, abba bújok bele
Kitátom szájamat folyjon a jó bor belé
Ha megfúlok repül lelkem az ég felé
Angyalok visznek a mennybe fel, mint dukál
Szent Péter a kapuban szalutál:
Uram ezt a jó borivót vedd kegyeidbe
Mert életében a vizet csizmáján sem tűrte.
/Ismeretlen szerző/

Az asszony, az ember és a bor

(Pötyi néni meséli)

Ilonka néni próbálta eldugni a Miska bácsi elől a bort ha el kellet mennie otthonról.  Okosnak kell lenni, gondolta kiszúr az urával. A gyümölcsfák alatt nagy gaz volt, oda kéne elrejteni a bort. Igen ám de nem lehet gyalogosan bemenni, mert ottmarad az árulkodó csapás, hanem fogott egy hosszú póznát, a végére kampóval fölakasztotta az 5 literes ballont, belógatta a gazba, kiakasztotta, se csapás semmi… na, itt nem találja meg. Hát gyün haza, négykézláb mászkál  Miska bácsi.

– Hát megtaláltad??

– Nem tudod, hát olyan vagyok mint a muslinca, előlem nem lehet elrejteni a bort! "

Ezt mondogatták a nagyivók a környéken, mert hát Miska bácsi nem volt egyedül a faluban…

A szőlősgazda  éneke

/Varga Ferenc v. dombóvári főügyész/

Kimegyek a Szőlőhegyre
Madárdalos kiskertembe
Nem kell nékem zajos város  
Hűs pihenést itt találok.
 
Kapálgatok, kötözgetek
Tűző napon megpihenek
Leballagok a pincébe
Friss bort szívok a hébérbe.
 
Szomszéd köszönt, télben nyárban:
Lesz-e eső, vagy aszály van?
Nem tudhatom jó pajtásom
Igyunk egyet! - azt ajánlom.
 
Csillagfényes nyári este
Régmúltakra emlékezve
Sok szép nóta körbejárja
Könnycsepp szökik az orcánkra.
 
Én Istenem, arra kérlek
Ajándékozz még pár évet
Ifjú szívet öreg testbe
Éltető bort serlegembe.
Folyik a hegy leve.

Vénen is
Barátaim, csak lassan-lassan,
A nemes nedű nem vedelve jó
A beszélgetés folyama ha esik
A pohár szájhoz, csak akkor való.
Barátaim, csak lassan-lassan,
Egy pohárka így órát is kitart
Az igaz ember akkor becsüli
Ha ízlelgeti a nemes italt.
Barátaim, csak lassan-lassan,
Megvár az ital
Apránként élvezd csudás zamatát
S vénen is maradsz mindig fiatal.

/A verseket Barkóczi Béla bácsi pincéjének falára akasztva, bekeretezve találtam/

egyéni. egyedi. wahavidrupal

X