A Dőry család emléke Szőlőhegyen
A jobaházi Döry család nagy szerepet játszott Tolna vármegye életében, gazdasági, pénzügyi és politikai területen is. Családfájuk a XIII. századig vezethető vissza.
A Régi magyar családok sorozat 8. része; Ulrich Attila – Pozsonyi József: A jobaházi Döry család története, részletesen bemutatja a történelem viharaiban is összetartó rokonságot. Remek olvasmány, ha valakit a téma bővebben érdekel.
Döry Jenő (1853-1902) örökölte Döry Frigyes és Lajos gazdaságát Tüskepusztai központtal. Az ő nevéhez fűződik a birtok úthálózatának kiépítése, a Tüskepusztai „fehér” kastély építése és parkosítása, a juhtenyészés visszafejlesztése és a legelők szántófölddé töretése, fásítás, a ménes vérvonalának frissítése, 1880-tól pedig a tehenészet beindítása, cselédházak, pajták, csűrök építése.
Szőlőhegyi emlék a XIX. század végén Döry Jenő által építtetett Döry kúria. A tégla építőanyag helyben készült, a tető faanyaga kiváló minőségi borovi fenyő. A kúria körül parkot alakítottak ki salakos séta ösvényekkel, buja virágokkal, fekete fenyőkkel….. a domboldalon szőlőültetvény és a dombtetőn istálló, konyhakert. Az épület óriási pincével, légöblítéses wc-vel, emésztőgödörrel (a mai napig használható állapotban), 28m mély szívó-nyomó kúttal, a padláson víztartállyal lett ellátva. Az épületben cselédszoba, étkező-társalgó, konyha, vendégszobák, padlás. később a keleti oldalon L alakúra lett bővítve, plusz vendégszoba és terasz lett kialakítva.
Az építtető id. Döry Jenő, felesége Matild és a gyerekek (Jenő, Hugó, Matild) családja:
Korabeli fotó Döry Jenő Nyergesi nyaralójának egyik szobájáról:
A terasz egykor...
... és ma
Az egykori látogatók:
Ülnek: Döry Jenő, Matild, Lajos, Matild, Állnak: Etelka, Hugó és Jenő
A manapság visszaemlékező öregjeink Hugót, Jenőt és Etelkát említik, mint gyakori vendéget a kúriában, ebben a sorrendben írok róluk pár sort.
Döry Hugó (1878-1943)
Döry Jenő idősebb fiát Hugót, gazdának nevelte a kezdetektől. Fiatalon a béresekkel együtt szántott, aratott, kaszált, gyakorlatból ismerte a gazdálkodást. 1898-ban érettségizett, majd Morvaországba ment tapasztalatot szerezni egy hercegi gazdaságba. Megismerte a cukorszesz - és sörgyártást és az intenzív tehenészeti gazdálkodást, majd gazdasági akadémiát végzett. Érdekelte a villamos áram hasznosítása, a mezei vasút és a gőzeke hasznosítása. 22 évesen, apja halála után vette át az adósságokkal megterhelt 9000 holdas birtok vezetését. Eladta a híres tüskei ménest és áttért a szarvasmarha tenyésztésre. Európa szerte híres lett tehenészete, tejjel látta el Pécset, később Fiumét is. Később földjeinek mélyművelésére tért át, vásárolt Fauler - típusú gőzekét, 1906-ban már volt mezei vasútja is. Jelenetős személyiség lett az OMGE alelnöke, Újdombóvár bírája, a Gazdasági Tanács tagja, majd a Felsőház tagja, konzervatív politikus, a dombóvári Takarékpénztár elnöke, Újdombóvár díszpolgára.
Magyar Országgyűlési Almanach (1927-1932)
Vidám ember volt, szerette a társaságot, felesége tiszteletére bálokat rendezett, kitalálta a tüskepusztai olimpiát, ahol különböző sportágakban mérték össze a nemes fiatalok az erejüket (vadászat, bridzsverseny, súlydobás, síkfutás, gátfutás, tenisz, pingpong, úszás, céllövés, vadász-lovaglás, kerékpározás, lovaglás szőrén ülve…).
Döry Jenő (1881-1934)
Hugó öccse Jenő állami hivatalnoki karriert épített, Pakson főszolgabíró lett, majd a konzervgyár igazgatója. 1923-ban a gyárat Részvény Társasággá alakította, a lépést a gazdasági háttér és a gyár rohamos fejlődése indokolta. A szőlőhegyen sok családnak volt szerződése a konzervgyárral a gyümölcs és zöldség termésre. A környék nagybirtokosai szintén szerződésben álltak a gyárral. Az uradalmak egykori cselédei és szerződéses dolgozói élénken emlékeznek a szép és jó minőségű termésre a birtokokon. Jenő hobbija az élő galamblövészet, 1927-ben országos bajnokságot is nyert.
Döry Etelka (1861-1944)
A Dőry Konzervgyár alapítója, Etelka a főúri gyermekeknek kijáró nevelésben részesült az egyik előkelő bécsi leánynevelő intézetben. Zongorázott, lovagolt, a sport különböző ágait művelte, teniszversenyen díjat is nyert. Tanulmányai befejezése után került a család tüskepusztai birtokára. Előbb kedvtelésből készítette, később sikerein felbuzdulva Bécsbe, a Nemzeti Kaszinónak, valamint Budapestre szállította a saját kezűleg előállított különböző konzerveket. 1912-ben megalapította Dombóváron a Dőry Konzervgyárat, amely a 30-as években már 100 munkást foglalkoztatott. Gyártmányai nemcsak belföldön, hanem Angliában is keresettek voltak. A gyár irányításában ő maga is személyesen részt vett. (Tolna vármegyei fejek). Nem ment férjhez.
A Döry féle Dombóvári Hungária Vajtermelő Központ volt az egyetlen élelmiszer feldolgozó gyár Tolna megyében, mely 20 főnél több főt foglalkoztatott. 1910-ben 11 művezető és 21 fős segédszemélyzet alkotta a gyári létszámot. A falusi tejszövetkezetekre és kisgazda-tejtermelőkre alapozták a tevékenységüket. /V. Kápolnás Mária: Tejfeldolgozás Tolnában 1882-1996/ Szőlőhegyen is volt felvásárló hely, az egykori Marosi házban.
Néhány érdekesség a család vállalkozó szelleméről:
Döry Stefánia sem alapított családot, helyette sajtgyárat hozott létre 1882-ben a dőrypatlani birtokon. A magyar sajtgyártás kiemelkedő alakjává vált elért eredményeivel. Egykori híres gyárát 1948-ban államosították.
Döry Frigyes és Lajos mintagazdaságokat hoztak létre birtokaikon, tehenészetük, európa és világrekorder volt tejelés és a tejzsírossága tekintetében. Híres volt kopó falkájuk és ménesük. Emellett a politikai életben is vezető szerepet vállaltak.
Döry József /1841-1913/
"Fiatal korában a közigazgatási pályán működött, mert hisz ez ősi szokás volt.
Azután gazdálkodásra tért. Nyerges-puszta, Homok-puszta az ő bérlete volt nagyon hosszú ideig.
Háza az igazi ősi kúriák képét mutatta. A nagyszámú cselédség illedelmesen köszöntötte már kora reggel a nagyasszonyt, aki mindenre maga ügyelt fel. Mindenre gondot fordított. Személyesen nézte meg, hogy miként áll a dolog a konyhában. A tejesek ügyére ő ügyelt a legserényebben. Józsi úr az istállóba ment már jókor reggel. Nézegette gyönyörű lovait, amiknek párja hét határban sem volt. Különösen egykori versenylovai voltak híresek. Mondják, hogy Ferenc József király is megdicsérte őket, amikor Dőry József kocsiján hajtatott. Büszke volt erre az uraság, de még büszkébb Buzsáki Laci bácsi, ki a Dőryeknek egyik leghívebb embere volt.
Legtovább hajtott a „gumirádli“-val minden délelőtt Nyerges felé a „szenes úton. Így nevezték a Szent János szobrától a szőlőhegyig vezető utat, ezt maga Dőry József csináltatta. Gyönyörűen futottak a lovak,
bizonyos, hogy Laci bácsi volt a legjobb kocsis a maga korában. Mi gyerekek mindig lestük a kocsit; vártuk, hátha kapunk pogácsát. Mert a nagyasszony néha dobált ki a kisgyerekeknek süteményt a kocsiból ..." /Dombóvári Hírlap, 1922 - Pongrácz Károly/
"A Dőry-ménes Baranyában. Dőry József dombóvári birtokos ménesét még a laikus is legalább hírből ismeri, mert lapunk hasábjain is nem egyszer emlékeztünk meg róla, mikor az orosz czár, vagy a svéd király vett onnan lovakat. Most ismét 16 darab kitűnő sárga van az orosz czár számára felállítva s mindennap várják a főlovászmestert, hogy abból egy négyest válogasson össze. Mint értesülünk, Dőry József ezen világhírű ménesét három év múlva, mikor a dombóvári uradalom bérlete lejár, tetemesen megapasztja s a megmaradt részt a Baranyamegyében fekvő Nyerges-pusztára viszi át, azontúl tehát a Dőry-lovak Baranyamegye lótenyésztésének fognak díszére válni, annyival is inkább, mert a nyergesi sokkal kedvezőbb talajviszonyok mellett a lovak — ha ugyan lehetséges — még jobbak lesznek." - /Pécsi Napló - 1903/
Dőry József és felesége Geist Mária hamvai az ősi zombai sírkápolnában nyugszanak.
A második világháború vége a Döry család több tagja számára azt jelentette, hogy hazát kell változtatni, az új rendszer nem ígért semmi jót. Eltűnt a tüskepusztai paradicsom, a konzervgyár, a minta tehenészet és ingóságok sora. Az ingatlanok megváltozott funkcióval változtak az új idők szava szerint.