Az ősember vándorlásának másik útja Tolna vármegye északra nyúló kőkori telepein vezetett át, s ez őstelepek egyrésze szintén a Kapos medre körül terült el és a regöli ismert nagykiterjedésű őstelepnél ágazott szét a Koppányvíz mentére. A vándorlás útja a sáphegyi, gesztenyevölgyi őstelepen át Pogányvárba vezetett, mely a kő- és a bronzkorban már az ősembertől megült hely volt. Innen húzódott a Kőrises-víz mentén a Balaton felé, nemkülönben a somogyvári őstelepen át, Somogy belsejének éjszakibb részeibe. A koppányvízmenti vándorlás arányaiban megközelítőleg sem volt oly nagy, mint a kaposvölgyi. A kaposvízmenti őstelepek, a Krisztus születését megelőző utolsó századokban, valóságos góczpontjai voltak Somogy vármegye őslakóinak. A Kaposvíz medre körül sűrűn egymás mellé rótt őstelepek nagyobb terjeszkedésre kényszerítették Somogy őslakóit. Így jutottak el a mai Zseliczségen át, a Drávamellék kevésbé ingoványos területeire. A Rinya- és a Dombó-csatorna medrén felfelé terjeszkedve pedig Somogynak Zalával határos részeibe. Habár Somogy vármegye régészeti szempontból ma még alig van átkutatva, mégis a földmunkálatok alkalmával felszínre került őskori leletekből megállapíthatjuk, hogy kivéve az őskorban nagykiterjedésű ingoványos területeit, minden irányban őstelepektől behálózott és az ősembertől megszállott terület volt.  (SOMOGY VÁRMEGYE ŐSKORA. Írta Szentmártoni Darnay Kálmán kir. tan., múzeumigazgató)

Dombóvár őstörténetének tárgyi bizonyítékait gyűjti és rendszerezi Szabó Kálmán tanár úr. Könyvében olvashatunk a melegvizű, hőforrások táplálta tavakról és a két őstelepről, ahonnan a leletei származnak. Magyarország és a Kárpátmedence földtani kutatásai alátámasztják elméletét, mely szerint a földkérek vastagsága mindössze 23-25km.

Az ősember vándorlásának másik útja Tolna vármegye éjszakra nyúló kőkori telepein vezetett át, s ez őstelepek egyrésze szintén a Kapos medre körül terült el és a regöli ismert nagykiterjedésű őstelepnél ágazott szét a Koppányvíz mentére. A vándorlás útja a sáphegyi, gesztenyevölgyi őstelepen át Pogányvárba vezetett, mely a kő- és a bronzkorban már az ősembertől megült hely volt. Innen húzódott a Kőrises-víz mentén a Balaton felé, nemkülönben a somogyvári őstelepen át, Somogy belsejének éjszakibb részeibe. A koppányvízmenti vándorlás arányaiban megközelítőleg sem volt oly nagy, mint a kaposvölgyi. A kaposvízmenti őstelepek, a Krisztus születését megelőző utolsó századokban, valóságos góczpontjai voltak Somogy vármegye őslakóinak. A Kaposvíz medre körül sűrűn egymás mellé rótt őstelepek nagyobb terjeszkedésre kényszerítették Somogy őslakóit. Így jutottak el a mai Zseliczségen át, a Drávamellék kevésbé ingoványos területeire. A Rinya- és a Dombó-csatorna medrén felfelé terjeszkedve pedig Somogynak Zalával határos részeibe. Habár Somogy vármegye régészeti szempontból ma még alig van átkutatva, mégis a földmunkálatok alkalmával felszínre került őskori leletekből megállapíthatjuk, hogy kivéve az őskorban nagykiterjedésű ingoványos területeit, minden irányban őstelepektől behálózott és az ősembertől megszállott terület volt.  (SOMOGY VÁRMEGYE ŐSKORA. Írta Szentmártoni Darnay Kálmán kir. tan., múzeumigazgató) Dombóvár őstörténetének tárgyi bizonyítékait gyűjti és rendszerezi Szabó Kálmán tanár úr. Könyvében olvashatunk a melegvizű, hőforrások táplálta tavakról és a két őstelepről, ahonnan a leletei származnak. Magyarország és a Kárpátmedence földtani kutatásai szerint az elvékonyodott földkéreg vastagsága mindössze 23-25km.

 

A Pannon-medence kialakulásának modellje A lemeztektonikai modellben a szegélyező kárpáti hegységív mentén betolódó lemez köpenydiapírt hoz létre. Ennek következménye a kéregelvékonyodás, bazaltvulkanizmus és medenceképződés.