Nepomuki a szőlőhegyiek többségének jelképes értékű. Ha meglátjuk, amikor rákanyarodunk a bekötő útra, megkönnyebbülünk… végre hazaértünk.
Ki volt valójában és mikor élt, arról egy nálam avatottabb restaurátor szakember írását idézem, aki 1990 óta folyamatosan Nepomuki szobrokat hoz rendbe.
Varga Zoltán Zsolt: A történet fonala /jegyzet/
"A történet, amit röviden elmesélek, 1340 körül kezdődött Csehországban….
Pomukban, egy kis csehországi faluban, szegény kézművesek gyermekeként jött világra Wolflin János. A pappá szentelt ifjú Páduában járt egyetemre, mint egyházjogász doktorált, majd Prágában kinevezték a Szent Vid székesegyház kanonokjává, később a prágai érsek általános helynökévé is. Ez utóbbi minőségében kinevezési jogvitába keveredett IV. Vencel királlyal, aki a helynököt bebörtönöztette, megkínoztatta, majd megölette 1393-ban. Wolflin János életének története ezzel lezárult.
Utóélete viszont nyomban megkezdődött. A saját székesegyházában eltemetett mártír folyamatos tiszteletnek örvendett, sírjánál számtalan csodás gyógyulás történt, exhumálásakor épen találták a nyelvét, azaz minden együtt volt ahhoz, hogy Wolflin Jánosból katolikus szent váljék.
Ez azonban csak 1729-ben, a rekatolizációs törekvések során, a jezsuita rend bábáskodásával valósult meg. Mivel szülőfaluja neve az idők során Nepomukra változott, mint Nepomuki Szent János került be a szentek galériájába. Hogy miért éppen őt tűzték az ellenreformáció zászlajára, arra is van valószínű magyarázat: a keresztneve miatt. Nepomuki Jánosnak Husz János kultuszát kellett elhomályosítania. (akit manicheista eretnekség vádjával máglyára küldtek szk.)
A szent legendája azonban lényeges elemeiben tér el Wolflin János valós történetétől. Eszerint Nepomuki János IV. Vencel király fiatal feleségének, Zsófiának volt a gyóntatója, s azért szenvedett mártíriumot, mert nem volt hajlandó a féltékeny király követelésére sem megszegni a gyónási titok parancsát. János egészen rendkívüli kultuszát ez a legenda és nem valóságos története táplálta! Mint a gyónási titok megtartásának vértanúja a jó hír védelmezője lett, s mivel a Moldvába fojtották, a vízen járók és vízi foglalkozások védszentjeként trónfosztotta Szent Miklóst és Szent Katalint.
A Habsburg-család birodalma védőszentjévé emelte, kultusza ezáltal hatalmi érdekeket is szolgált… A nagy prágai pestisjárványok során csatlakozott a pestis-szentekhez, majd alakja folklorizálódott, s a 19. sz. végére már általános védőszentként tisztelték. A Habsburg Birodalom megszűnésével kultusza hanyatlott. A szent kultuszának története ezen a ponton valójában véget ért."
A szobor festett homokkő, rendszeresen karbantartja Esküdt Norbert, könyezete ápolt.