Farkasfalvi Mauchs Sándor Homokpuszta utolsó birtokosa, az államosítás előtt. Losoncon született 1886-ban. Édesapja Mauchs Imre, édesanyja Mihajlovics Paula. Négyen voltak fiú testvérek (Elemér, Imre Sándor, Jenő) lánytestvérük Adolphine.
Középiskoláit Losoncon végezte, 1905-ben érettségizett.
Tanulmányait a kassai gazdasági akadémián folytatta, 1908-ban szerezte meg a gazdászi oklevelét. Gróf Károlyi Gyula mácsai birtokán helyezkedett el próbaidőre 360 korona fizetséggel, lakás, élelmezési és termény részesedéssel 1909-ben, egy év próbaidőre.
Életét megszakította az első világháború. 1914-ben, mint t. hadnagy a 12-ik honvédgyalogezredhez vonult be. Az orosz hadszíntéren két ízben sebesült meg. Az olasz fronton 10 hónapig küzdött, majd a Brussilow offenzívánál rokkant lett. Kitüntetései: III. oszt. Katonai érdemkereszt, Signum Laudis hadiékítményekkel és kardokkal. A kitüntetéseken túl a háborúban tífuszt kapott, melynek nyomát egy életen át viselte. A család legnagyobb tragédiája az önkéntesként bevonuló és végrendelet író 19 éves Jenő öccsének bekövetkezett halála.
Mint főhadnagy szerelt le és tért vissza a mácsai uradalomba. Gróf Károlyi Gyula (koronaőr, erdélyi arisztokrata, a főrendiház és a Magyar Tudományos Akadémia egykori tagja, Arad vármegye egykori főispánja, Károlyi Mihály unokatestvére 1919. május 5-én megalapított aradi ellenkormány vezetője) alkalmazásában állt és végzett kiváló munkát 1927-ig. Az aradi társasági életben ismerkedett meg a nála 16 évvel fiatalabb csernefalvi Sorbán Klárával, 1921. október 29-én házasságot kötöttek. Hamarosan megszületett két kisgyermekük, Klára és Imsi.
A Trianoni békediktátum hatása küzdelemre sarkallta, Arad és Mácsa immár Románia része lett. Mauchs Sándor a magyar párt Kurtics-Mácsai tagozatának elnökeként képviselte a magyar érdekeket, ezért több ízben letartóztatták.
A család jövője és biztonsága érdekében 1927-ben nyugdíjazását kérte.
Induló tőkéjével Magyarországra települt és árverésen megvette a homokpusztai 300 holdas birtokot Az első itt töltött tél az erdályi városi élethez szokott Sorbán Klárának traumatikus élmény volt. A birtok lepusztult, rossz földekkel, a kúriát átjárta a jeges hideg, kisgyerekeivel az első telet végigfázták. Klára hozománya 30.000 pengő volt, ebből vették a következő évben a család Dombóvár, Jókai utca 20. szám alatti házát. Kályháit Spengler Ferenc építette, a mai napig állnak. Ősztől tavaszig élt a család a Jókai utcai házban. Tavasztól őszig az élet a homoki birtokon jól szervezett munkával telt. Az egész család kiköltözött a „kiskastélyt-ba”. A birtokhoz a mai laktanya mellett vezetett akácos út, 400 méter hosszan (Mauchs Sándor töltette fel és ültette mellé a fákat, abból a meggondolásból, hogy gyermekeinek jó lesz bútoralapanyagnak). A birtokot 6 év alatt szívós kitartó munkával, tündérkertté varázsolta. Újdombóváron kender és lentermelést is folytatott, 300 hold bérelt területen. Amikor a magyar honvédség kisajátított homoki birtokából egy darabot laktanya (később orosz laktanya) céljára, helyette kapta Hábi pusztát birtokba. Mintagazdaságnak számítottak az általa művelt földterületek.
A családnak természetesen szőlője is illett, hogy legyen, présházzal a Hamu völgy felett.
A Homoki birtok vízben gazdag - a Kapos folyóval határos, a Sarádi csatorna és a Hábi csatorna átszeli.
Az állattartás és a nagybani növénytermesztés megkívánta a jó minőségű istállókat a marháknak, lovaknak, hűtőházat a tejnek, ólakat, kocsiszínt, gémeskutat, a tókát, cselédházakat, intézői lakot, kemencét, magtárat, vermet. Mindezek karbantartása, fejlesztése a birtokon élő és dolgozó emberek jó léte, a család anyagi biztonsága gondos, fegyelmezett kitartó munkát kívánt.
Napirend
A családjával elfogyasztott reggeli után Mauchs Sándor Effendi lován indult teendői után. A szántás, vetés, szüret, aratás, kapálás, értékesítés, szerződések mellett a cselédség ellátmányára is nagy gondot fordított, hetente Dorsics doktor biztosított számukra orvosi ellátást.
A közelben több malom működött, a birtokon termett gabonaféléket az Esterházy hengermalomban őröltették. A cselédségnek járó havi konvenció része volt a búza-, rozsliszt, a dara és korpa az állatoknak.
A működő vajgyárral szerződésben álltak, tejszállítás naponta volt, magánházakhoz is. A marhákat Fábián Miska bácsi csirás legeltette a homoki réten, állt még a gémeskút és mellette Miska bácsi kis háza. A konzervgyárral szerződéses kapcsolatban állt a birtok, helyben jól szervezett felvevő piac és feldolgozó ipar működött..
Híres volt a pecsétes Mauchs dinnye, vasúton vagonszám szállítottak a megrendelőknek. Igazi szakértők dolgoztak a bőséges és minőségi termésért. Csányban több évszázados hagyományai vannak a termesztésnek (1544-ből már vannak adatok). Valamikor a falu határában termesztették a gyümölcsöt, idővel azonban már nem volt elég terület, ezért a legtöbben elvándoroltak otthonról és tavasztól őszig távoli vidékeken nevelték a növényeket, majd télre hazatértek. Így kerültek Homokpusztára is megbízással, feles szerződéssel. Kialakították félig földbevájt ideiglenes lakásaikat és az egész család dolgozott a jó termésért. A gazda és a csányiak között kitűnő kapcsolat alakult ki, a Mauchs házaspár keresztlánya egy csányi kislány lett.
csányi keresztlány
csányi keresztlány esküvője
„A görögdinnyét, sárgadinnyét, cukordinnyét szedték az asszonyok, gyerekek, amikor eljött az ideje. Hatarakba (kupacokba) hordták, jöttek a lovas kocsik és elszállították az állomásra, ott vagonokba rakták és ment a pesti piacra, másik része a Dőry konzervgyárba. Amit meg már nem lehetett eladni annyira édes volt, a fészerben tárolt hordókba gyűjtötték és pálinkát főzettek belőle." ( Vincellérné Manci néni)
Paradicsom, paprika, uborka, sütőtök termett a dinnye mellett még a Bugyberegben, a Sarádi csatorna mellett. (Ma elfásodott, gondozatlan terület.)
Gazdasági tudósítóként közreműködött gazdaságának működéséről, eredményeiről. A birtok szépen működött, növénytermesztésben végzett kiemelkedő munkájáért, fajtanemesítéséért Mauchs Sándor 1942 júliusában a Magyar királyi földművelődésügyi miniszter elismerésében részesült. /Bánkúti hosszúkalászú búza./ 1944-ben a Királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen Okleveles Mezőgazdász minősítést szerzett.
1932-ben született a harmadik gyermek Mauchs Éva.
1937-ben megjelent cikk beszámol kezdeményezéséről, melyben magyar kertészeknek biztosított munkát, a bolgárkertészet öntözéses módszerét alkalmazva birtokán. Szintén ebben az évben történt, hogy birtokán homokbányát nyitott és a kitermeléskor koponyák és egyéb emberi csontok kerültek felszínre. Dombay János régész volt az illetékes az akkor Baranya megyéhez tartozó területen való vizsgálódáshoz. Ebben a tárgyban levelezése megtalálható itt. Aktív társadalmi életet élt, gyakran adományozott nemes célra, szegények támogatására, oktatásügyre, részt vett társadalmi feladatok vállalásában.
A ház asszonyának mindig volt segítsége, az első kocsis Ibafalvi István felesége Erzsébet a nagytakarításban, nagymosásban segített. Szobalány a rendről, szakácsnő az ebédről gondoskodott a kis kastély mögötti konyhakertben, baromfiudvarban és gyümölcsösben megtalálható volt minden, amire csak szükség lehet. Nevelőnő is mindig volt, a fotón a német Herta látható. Kisegítő munkákat gyerekeknek is kellett végezni, pl. napi szinten a lámpacilinder fényesítése, szidolozás, padlóseprés stb. utána jöhetett a szórakozás. Bujócska, színházasdi, rajzolás, festegetés, olvasás, kis lovaglás a grupp körül, kerékpározás, strandolás Dombóváron, télen korcsolyázás a pusztán befagyott kis tavon…
Imsi a nagyfiú részt vett a gazdálkodásban, tanulmányait is ebben az irányban folytatta. Iskolaköteles korukban tavasztól a nyári szünetig hintóval indultak az akácos úton, át a Kapos hídon, fel a Korona Szálló és az üzletsor mellett elhaladva az iskolákba (Klára és Éva az orsolyitákhoz, Imsi a gimnáziumba.)
A család szorosabb baráti kapcsolatot ápolt Németh József hercegi gazdasági felügyelővel, (Ki gondolta akkor, hogy 1944-ben a bevonuló orosz csapatok egy tartkólövéssel véget vetnek Németh László életének, pusztán a nevéből adódó félreértés miatt...), Illgen Aurél Dombóvár királyi közjegyzővel – és az Ivanich családdal. Szórakozást a heti tarokk-, és bridzsparti jelentett. Telente összejöttek két-három vadászatra a vadban gazdag környékbeli erdőkbe.
Emlékezetesek voltak a Szent Anna napi búcsúk. Július 26-án a társaság Homokról a Szent Anna kápolnához vezető úton érkezett a misére, majd bőséges ebéd után fogyasztották a korai szőlőket és a mézédes dinnyét (a legédesebb dinnyék magjait gyűjteni kellett a gyerekeknek). Este bál volt a Garay "csárdában" a nagy ezüsthársak alatt.
Mauchs Sándor, híven addigi életéhez, mindennapi tevékenységei mellett aktív közéleti szerepet is vállalt a kaposszekcsői Lövész Egylet elnökeként, Baranya Vármegye törvényhatósági bizottságának választott tagjaként és Somogymegyei Takarékpénztár választmányának tagjaként. (Hirn László: Tolnavármegyei fejek)
A megcsonkított Magyarország gazdasági élete aktívan működött, köszönhetően a jól képzett szakemberek áldozatos munkájának és hitének. Dombóvár nagyközségben fejlett feldolgozóipar működött a kis- és nagybirtokok mellett, a szállítás a vasúton megbízhatóan működött (dacára az elcsatolt vonalaknak), a kereskedelem virágzott. A történelem ismét közbeszólt, az alig 20 éves békés időszakot a II. világháború rengette meg
Az orsolyitáknál légvédelmi előkészületek történtek, elsötétítéssel... riadók sorozatával már 1940-1941-ben. Az apácák a tanítványokkal szeretetcsomagokat készítenek karácsonyra. 1942 tavaszán a 2. Magyar Hadsereg negyedmilliónyi katonája és 40 ezer munkaszolgálatos ment a keleti frontra. Német, olasz katonavonatok húztak el a zárda alatt. Gyönyörűen felszerelt vöröskeresztes szerelvények, sápadt, sovány sebesültekkel. Szeptemberben Koralewszky orvos betegápoló tanfolyamot tartotta nővéreknek. Gyapjúholmikat kötöttek és küldték a frontra, a rosszul felszerelt magyar katonáknak.
1943. kemény tél. Fájdalmas, szomorú csatavesztések, futás a fagyos orosz földön. Nyári ruhával felszerelt, gyengén élelmezett katonáink ezrével fagytak meg a 38-40 fokos hidegben, a végtelen hómezőkön. Gyász és halálhír a családokban. A magyar hadsereg emberállományának 80 %-a elveszett. Az iskolai munka, csoportos foglalkozássá zsugorodott, a szülők nem merték iskolába engedni a gyermekeket a távolabbi környékekről, így szőlőhegyről sem.
1944 májusában a német megszállók, elfoglalták a zárdát és kórházként használták, érkeztek a német, olasz sebesültek, a diákoknak már áprilisban megszűnt a tanítás.
A kaposvári állomás bombázása óriási riadalmat okozott, bunkert ástak a homoki birtokon, hogy legyen hová elbújni a frontok elől. A zsidókat gettóba gyűjtötték, a lakosság riadalommal és értetlenül figyelte az eseményeket. Június 30-án 186 bomba hull a nagyközségre, sok egész közel Szőlőhegyhez az állomás és a vasútvonalak voltak célkeresztben. A Kapos rétjén ma is láthatóak a bombatölcsérek.
Az orosz front közeledett, a községben az iskolákból alakított kórházakból menekültek a magyar és német sebesültek. A homoki birtokra hazafelé tartott a fél lábát vesztett Magyarósi Ferenc hóna alatt mankóval, fiatal feleségéhez. Az uradalmi fogat hiába ment eléje, elkerülték egymást. Az utat a menekülő németek árasztották el, dühükben a velük szembehaladó magyar katonára több lövést adtak le.
Közeledett a front, a tapasztalt háborút járt katonaviselt emberek megpróbáltak felkészülni. Disznót vágtak, egy kemence kenyeret megsüttettek az asszonyokkal, a bunkert szalmával bélelték, padokat állítottak bele és vártak.
A fogatot a németek magukkal vitték. Homokpusztában tartózkodott a Mauchs család család közeli rokona, fegyverrel a fogat után indult, hogy visszaszerezze azt. Eközben érkeztek a pusztára az oroszok és a visszatérő rokon kezében pisztollyal szembe találta magát velük. A pusztán található férfiembereket összefogták és elhajtották Döbrököz irányába, Mauchs Sándorral együtt. Román nyelvtudásának köszönhetően, őt haza engedték Tüskéből. A többieket elhajtották, Zomborig, ott bevagonírozták őket és Temesvárra kerültek. Azon a télen nagy volt a félelem férfiak nélkül a pusztán. Bármikor megjelenhettek az oroszok, akik a szekcsői hegybe jártak borért. Egy éjjel a legnagyobb tenyészbikát vitték el az istállóból. A harcos csapat elvonulása után érkeztek a lovas kozákok, keresték a németeket.
Mauchs Sándor Jókai utcai lakásába orosz parancsnokság költözött, a családot azon a napon megpróbálták Illgen Aurél szőlőhegyi házában biztonságba helyezni (Döry kúria). Az oroszok azonban oda találtak és félelemben tartották a beteg öreget az asszonyokkal. A nagyobb bajtól egy orosz tiszt megjelenése óvta meg az asszonyokat (Vati Sanyi bácsi elbeszéléséből tudom, hogy Illgen Aurél a hozzájuk kopogott be éjjel, hogy segítsenek rajtuk, beszéljenek az oroszokkal) aki a részeg kiskatonákat ostorral verte ki a házból.
A családnak végül a ma múzeum, korábban főszolgabírói lakban sikerült menedéket találnia. Egy évig éltek itt és vészelték át a viharos időket.
A háború végével az új élet nehezen indult, az elvitt férfiak, az elhajtott állatállomány, az eszközök megfogyatkozása, az üzemek leállása, az új hatalmi rendszer kiépülése szinte kilátástalanná tette az életet. 1945-ben már nem működött a vajgyár, a tejet ingyen osztották a rászorulóknak.
Keserves, küzdelmekkel terhelt évek jöttek. Küzdelem a túlélésért az új hatóságokkal.
"1945 márciusában a szovjet csapatok bejövetele nemcsak a háború végét jelentette, hanem egy új társadalmi berendezkedést is. Ennek legjelentősebb változása, ami az egész falu életére kihatott, a földosztás volt. A Debrecenben megalakult, de ekkor már Budapesten székelő Ideiglenes Kormány a 600/1945-ös számú rendeletében megszüntette a nagybirtokrendszert, és kiosztotta a földeket az igénylő parasztság között. A jogszabály teljes mértékben elkobozta a hazaáruló, nyilasvezető és volksbundista vezetők birtokát. Megváltást ígérve vette igénybe a többi nagybirtokot, 1000 kh felett teljes mértékben, 1000 és 100 kh között, visszahagyva az ún. úri birtokosoknak 100 kh-t, a gazdáknak 200 kh-t, és az antifasiszta mozgalom harcosainak 300 kh-t. Az erdőkről úgy rendelkeztek, hogy a 10-100 kh közöttiek községi tulajdonba kerültek, míg az ennél nagyobbak az államé lettek. A földosztást az Országos Földbirtokrendező Tanács (OFT) ellenőrizte, míg a helyi ügyeket, a minden községben megalakult Földigénylő Bizottságok (KFB) intézték. Az elkobzott eszközöket, gépeket a termelés biztonsága érdekében, az újonnan megalakuló Földműves Szövetkezeteknek (FMSZ) kellett átvenniük.
Mauchs Sándor 300kH birtokát három gyermekére íratta, így megtarthatták és művelhették tovább a földet. Az újabb törvénymódosítások, az előírások, rendeletek, beszolgáltatások zűrzavarában, az államosítás közledtével, tudomásul kellett venni hogy nem működhet tovább a hagyomány szerint a földbirtok. 1949-ben Mauchs Sándor leadta a birtokot.
A legkisebb lány folytatta a tanulmányait a volt zárdában, új igazgató és tanárok vették át az oktatást. Teljes ideológiai fordulat következett az oktatásban is. Az érettségi vizsga után, már nem volt miért Dombóváron maradni. 1950-ben a család elköltözött Dombóvárról Budapestre.
1952-ben Mauchs Sándor küzdelmes élete véget ért.
az akvarellek Mauchs Éva munkái