Születési hely és idő: Újdombóvár (Tüske puszta) 1908. április 11.
Szülők neve: Marosi István és Nagy Anna
Apám foglalkozása 1920-ig pusztai kovács 1920-tól kb. 1928-ig önálló kovácsiparos, azóta pedig 9 kh. földingatlanon gazdálkodik. Anyámnak foglalkozása nincs. Édesapám ma 77 éves, Édesanyám pedig 67 éves.
Szüleimnek 8 gyermeke van, ezenfelül 2 árva sógorgyermeket is felneveltek.
Testvéreim és unokatestvéreim foglalkozása: Gyula nevű Dunaföldváron a Kordélyos Vállalat beszerzője, István nevű a Dombóvári Fatermelő Vállalat Körzeti ellenőre, Sándor nevű a Mágocsi Kisipari Szövetkezet tagja, Károly nevű Budapesten máv. segédhivatalnok, Anna nevű a veszprémi járási tanács pénzügyi dolgozója, Aranka húgom szüleimet gondozza Kaposszekcső - Szőlőhegyen, Géza testvérem pedig Baranyajenőn igazgató tanító. Nagy Ferenc nevű szüleim által nevelt unokatestvérem tudomásom szerint Balatonfüreden molnár-segéd, Szabó Lajos unokabátyám pedig Székesfehérváron mozdonyvezető (Máv).
Testvéreim közül tudomásom szerint csak az István nevűnek van Kaposszekcső - Szőlőhegyen egy kétszobás családi lakóháza a kb. 2 kh. földingatlana, mi többi testvérek vagyontalanok. – Nagy Ferenc unokatestvéremmel kb.1930 óta nem találkoztam, azóta bekövetkezett személyi viszonyokról nem tudok. –
6 elemi iskolát végeztem, ebből 5 osztályt a jelenlegi Dombóvárhoz tartozó Tüske pusztán, 1 osztályt a hatodikat pedig a dombóvári (Hunyadi téri) állami elemi iskolában. Gimnáziumi tanulmányaimat 1920-tól 1928-ig ugyancsak a dombóvári gimnáziumban végeztem. Kaposszekcső – Szőlőhegyről bejáró tanuló voltam. Tanulmányaim mellett állandóan segédkezni kellett a kovácsműhelyben és a földingatlanon, melyet saját magunk műveltünk, így a többi testvéreimnek is ami természetes is, ha a gyermekek számát nézzük. Állandóan 10-12-en voltunk a családban.
– A gimnázium elvégzése után 1928-ban iratkoztam be a pécsi egyetem jogi karára. Két évi tanulmány után a bentlakást nem tudták szüleim fedezni, akkor lettem úgynevezett mezei jogász. – Ugyanakkor kerültem sor alá a katonaságnál és 1930. júliusában be kellett vonulnom, így a tovább tanulásomat a katonai szolgálat is zavarta. – Egy évi úgynevezett önkéntesi katonai szolgálat letette után, már mint mezei jogász folytattam egyetemi tanulmányaimat. Miután a nagy családba való tekintettel a szüleim további támogatására nem számíthattam és az akkori elhelyezkedési nehézségeket figyelembe véve protekció hiányában nem akartam munka nélkül sétálni, elmentem 1932. június 26-án az akkori mekényesi jegyzőhöz, mint ismerőshöz segíteni csak azért, hogy szüleim nyakán ne legyek. Így kerültem a közigazgatásba, holott semmi szándékom nem volt a közigazgatásban elhelyezkedni, mert bírósági pályára szerettem volna menni. Ebben azonban a pénzügyi nehézségek és a nagy protekció akadályoztak. A mekényesi jegyző mellett voltam tizenegy hónapig, mint ingyenes munkaerő és örülnöm kellet, hogy a járási főszolgabíró tudomásul vette és megengedte, hogy bent lehetek az irodán és ingyen dolgozhatom.
Tizenegy hónap után felhívtak, hogy a Mágocson leépített második segédjegyzői állás helyett engedélyezett úgynevezett kisegítő munkaerői helyét 1933. május 15-én fogadjam el azzal a kikötéssel, hogy köteles leszek a levente oktatást is ellátni.
Protekció nélkül természetesen elvállaltam a keresettel járó alkalmazást, hogy a szüleim anyagi gondjain segítsek, és saját magam tartsam fenn magamat akkor 25 éves lévén.
– Így jutottam abba a helyzetbe, hogy a hivatali munkám mellett mellékes munkákat vállalva fenntartsam magamat szüleim terhelése nélkül és megfeszített munkával reggel korán és este későn – hivatal előtt és után tanulva fejeztem be a jogi tanulmányaimat 1936.november 30-án, tehát 8 év alatt. A vizsgákhoz szükséges összegeket a szigorlati díjakat mely akkor 100 Pengő volt, a havi 85 Pengős fizetésből a 30 Pengős levente oktatói díjból, melyek a megélhetésemet fedezték gyüjtöttem össze.
– Mágocson voltam 1933. május 15-től 1944. január 1-ig 11 éven át. Megjártam a közigazgatásnak minden lépcsőjét: kisegítő munkaerő, helyettes díjnok, díjnok, helyettes írnok, írnok, majd helyettes segédjegyző, segédjegyző, és 1944. január 1-én bellyei körjegyző lettem. – Mindezt minden protekció nélkül értem el, saját megfeszített munkám által, lemondva a szórakozási lehetőségekről.
– amikor azt hittem, hogy támogatóm akad a járási főszolgabíró szeméjében attól kaptam a legcsúfosabb becsapást. Ugyanis mindig azzal vigasztaltak, hogy csak tartsak ki Mágocson, a vezetőjegyző rövidesen más állásba kerül és akkor én maradhatok vezetőnek. Nem így történt, ez csak arra volt jó – amint később rájöttem – hogy munkaerőmet kihasználják a végsőpontig, és amikor a vezetői állás megürült, akkor egy vármegyénél hivatali állást betöltő egyénnek testvérét, protekcióval alátámasztva helyezték oda.
Ebből összetűzésem támadt a korhű főszolgabíróval, Kasza nevű akkori vármegyei főjegyzővel, miután az igazságtalan eljövés miatt hangot adtam az ért sérelmemnek. – az összekülönbözés eredményeként kerültem a bellyei Körjegyzői állásra 1944. január 1-én, ahol voltam a hadműveletekig 1944. nov. 26-ig. Onnan Mágocsra jöttem haza a családomhoz s a Felszabadulás után 1945. január 8-án a szászvári Közjegyzői állásra lettem helyettesítve, itt voltam vezetőjegyző, majd vb. titkár megszakítás nélkül.
-Katonai szolgálatot teljesítettem 1930-31, 1934, 1937-től 1943-ig minden évben rövidebb-hosszabb ideig...
– Hadműveleti területen nem voltam. A katonai szolgálatnak az 1943. máj. 1-én bekövetkezett tüdővérzésem vetett véget. Tartalékos Főhadnagyi rendfokozatom van.
– 1937. május 23-án vettem feleségül Riedl Editet Mekényesről Atyja posta segédellenőr volt s már 1921-ben meghalt Pozsonyban az internálással kapcsolatban szerzett tüdővészben. – Fiútestvérét az anyósom sógora 1927-ben kivitte Amerikába, miután a gyermekek nevelését csak nehézségekkel tudta anyósom biztosítani s így anyagi helyzetükön könnyíteni.
– A felszabadulás után évenként egy levelet szoktak váltani, az utóbbi években már nem írt.
– A felszabadulás előtt politikai pártnak tagja nem voltam, felszabadulás után a Kisgazda, majd a Szoc. Dem-nak voltam tagja 1948. márciusig. Akkor kezdődött a munkáspártok közötti harc s ezért a Dem-ből is kiléptem. Kb. két éve kértem az MDP-be felvételemet, ezideig választ nem kaptam, pártonkívüli vagyok.
Szászvár 1952. július 2.
Marosi Ferenc
Vb. titkár
Marosi Aranka és Anna
- szerk. megjegyzés - Marosi Ferenc önéletírását Brook Magdaléna bocsájtotta rendelkezésemre a családi fotókkal együtt