Patakmalom

    Fotó Tóth János: malom az 50-es években

Krakler malom – dióhéjban

• Középkori gyökerek: Az Enyődi malom Kercseliget északkeleti határában állt, egy elpusztult középkori falu, Enyőd helyén. Bár középkori malomra nincs konkrét adat, a helyszín régisége és a név fennmaradása utal a folytonosságra.
• Török kori változások: A falu a török hódoltság alatt elnéptelenedett, rác lakosok telepedtek a környékre. Ők két malmot is működtettek az „Enyôdi-víz” mentén, köztük a „Kalán-malmot”, amely egy balkáni eredetű, kevés vízhozamra tervezett „kanalas malom” lehetett.
• Újjáépítés és névadás: A Rákóczi-szabadságharc után magyar molnárok építették újjá a malmot. A 18. században fából készült, alulcsapott kerékkel működött. A név – Enyedi vagy Enyődi malom – egészen a 19. század végéig fennmaradt.

1759-es ábrázolás Esterházi Pál és Niczky Kristóf birtokhatárait rögzítő térképről.

• Modernizáció és Krakler név: Később Krakler-malomként ismerték, a vízellátást magasvezetésű csatornával oldották meg. Az 1865-ös térképen már árkos rendszerűként szerepel. A vízfolyás medrében malomgátat emelnek, amellyel a vizet megduzzasztják, s a természetes medernél magasabb szinten vezetett ásott, épített vagy deszkából készített, akár állványokon álló csatornával, malomárokkal a malomhelyre vezetik. A malomgátba is és a malomárkokba is zsilipeket építenek be, hogy a tárolt víz mennyiségét szabályozzák, s a malomra vezetett vizet szükség szerint visszatarthassák, hogy a malomgépezetet nyugalmi helyzetében tarthassák, pl. azon javításokat végezhessenek. A vízforrások gyakran időszakosak voltak, egyes patakmalmok csak nagy esőzések idején voltak képesek működni, nem biztosítottak folyamatos üzemeltetést. Az ilyen malmokat pokolidő malma, viharmalom néven emlegetik a források.
  A közelben élők hangutánzó rigmusokkal jellemezték a malomkerék hangját. Alacsony vízállásnál így nyekergett: Isten segííts!
  Bő vízhozam esetén, így zakatolt: Ha akarod, ha nem is, elmegyek én magam is!
  A 20. században a gőzmalmok térnyerése miatt a vízimalmok hanyatlásnak indultak.
• Végső sors: Az épületet az 1950-es években még dokumentálták, de a kollektivizálás után széthordták, lerombolták. Ma már csak a malomárok, egy kis tavacska és néhány építési törmelék emlékeztet rá.

• Tágabb kontextus: A térségben a vízimalmok száma a 18. századtól nőtt, de a Kapos mentén kevesebb maradt fenn, részben a folyó szabályozása miatt. A modernizáció ellenére sok középkori telephelyen még a 20. században is működtek malmok – egészen az iparengedélyek bevonásáig, amikor az összes vízimalmot bezárták. 
   

  K. Németh András – Máté Gábor: Szempontok és példák a középkori eredetű malmok és malomhelyek folytonosságának vizsgálatához 
  
  
   

Ahol működő patakmalom látható: Orfűi Malommúzeum