Tinódi az első haditudósító, akinek fennmaradtak krónikái. Várainkban eltöltött 5 évet. Érdemes megismerni hitvallását és rövid, eseményekben gazdag életét.
Tinódi a hagyományok szerint, a Baranya megyei Rózsafa határában, a volt Tinódfalván született, amely később elpusztult. Iskoláit Pécsen végezte, tudott latinul és értett a kottákhoz is. Valószínű, hogy kezdetben vitézi pályán volt, Török Bálint szolgálatában. 25 évesen egy ütközetben megsérült és további hadi szolgálatra alkalmatlanná vált. Ekkor tartózkodott hosszabb ideig a "Gólyavárban" 1535-39-ig. Itt írta a Jáson és Médea széphistóriáját, a versfőkből kiderül, hogy bal keze volt súlyosan sérült. Ez idő alatt a vár ura Dombai János, majd Török Bálint.
Raffay Dávid szobra Dombóváron
Szepessy László (1880-1915) 1908-ban erről írt verset, amelynek címe: Tinódi Dombóvárott
"...Jobbján sebet kapott Tinódi Lantos Ide siet,
- gyógyítsa meg e vár! S tán itt új seb
- amit ugyan nem kard oszt,
- Ha nem karjára, hát szívére vár.
Mert Emma, Dombó bűbájos leánya.
Kezeli Sebestyén sebét vigyázva...
Miként beteg földet gyógyítja nap
S tavaszmosolyán új erõre kap..."
1541-ig Török Bálint szigetvári udvarában élt, művei szerint nagy megbecsülésben. Buda eleste és ura fogságba esése fordulópontot jelentett életében. Mai szóval oknyomozó riporter lett, dalaival az egyetértést és a török elleni elszánt küzdelem szükségességét hangoztatta.
1542-43-ban Tinódi Dáró várában élt, amely szintén Werbőczy Imre tulajdonában volt, a dombóvári vártól látótávolságra. Itt írta 1543-ban „Werbőczi Imrének Kászon hadával kozári mezőn viadalja” című históriás énekét, melyben az 1542. március 25-én a kozári (Egyházaskozár) mezőn lezajlott csatát beszélte el. Később Kassán telepedett le, családot alapított, öt gyermeke született. Az országgyűléseket, ütközetek színhelyeit járta és a legapróbb részletekig összeszedte az ostromra vonatkozó adatokat, majd a tapasztaltakat versekbe szedve megzenésítve lantkísérettel adta elő, amikor csak tehette. A vitézek gyakran csak az ő énekeiből értesülhettek hitelesen a távolabbi országrészek egy-egy nevezetes eseményéről. Felismerte ennek jelentőségét Nádasdy Tamás nádor is, aki 1545-ben a nagyszombati országgyűlésen találkozott Tinódival és ettől kezdve pártfogásába vette a lantos krónikást. Az 1546 és 1551 közötti viszonylagos béke időszakában régebbi magyar történeteket, vagy külföldi témákat dolgozott fel. Az 1552. évi török hadjárat ismét bőséges, megörökítésre méltó eseménnyel szolgált. A palásti csata Tinódi Lantos Sebestyén révén a szépirodalomba is bekerült Ördög Mátyás veszödelme címmel.
Eger diadalmas megvédése után is rögtön a várba ment. Ekkor írta az Eger vár viadaljáról való ének és az Egri historiának summája című műveit. Tinódi híre eljutott Ferdinánd király udvarába is aki 1553. augusztus 23-án Nádasdy ajánlására „az éneklés művészetében és a históriáknak magyar nyelven ritmusokba való ékes foglalásával” szerzett érdemei elismeréseként nemesi rangra emelte és számára címereslevelet adományozott. Jó kapcsolatban volt Dobó Istvánnal és mikor az egri várkapitány erdélyi vajda lett, követte őt Erdélybe. Itt fejezte be az Erdélyi história című énekét, amelyben Erdély történelmét beszéli el János király halálától 1551-ig. Műveinek gyűjteményes kiadása 1554-ben jelent meg Kolozsvárott, Cronica címmel. 1555-ben visszatért Erdélyből, majd rövidesen meghalt.
Tinódi maga így vall céljáról a Cronica előszavában:
”Ez jelönvaló könyvecskét szörzeni nem egyébért gondolám, hanem hogy az hadakozó, bajvívó, várak-, várasokrontó és várban szorult magyar vitézöknek lenne tanúság, üdvességes, tisztösségös megmaradásokra, az pogán ellenségnek mimódon ellene állhassanak és hadakozjanak”
Lényegében teljes egészében feldolgozta Magyarország 1541 és 1552 közötti történelmét. Az általa leírtak minden ellenőrizhető esetben pontosnak bizonyultak.
(forrás: Wikipédia)