Fohász a borhoz
Ó, te jó bor, hol van benned annyi erő Melytől az én eszem olyan vakmerő Bíz Isten nem csoda, hogy a bort szeretem Szent Borbála napján pincében születtem Nagyapám kántor volt, apám kefekötő Jó bort a csapról itta mindkettő. Ha az én gégémen egy korty víz lefolyna Sírjában mindkettő rögtön megfordulna. Én az Úristentől csak azt kívánom Fúljak egy hordóba, az legyen halálom. Húsz akós hordó borral legyen tele Ha vesztemet érzem, abba bújok bele Kitátom szájamat folyjon a jó bor belé Ha megfúlok repül lelkem az ég felé Angyalok visznek a mennybe fel, mint dukál Szent Péter a kapuban szalutál: Uram ezt a jó borivót vedd kegyeidbe Mert életében a vizet csizmáján sem tűrte. /Ismeretlen szerző/
Az asszony, az ember és a bor
(Pötyi néni meséli)
Ilonka néni próbálta eldugni a Miska bácsi elől a bort ha el kellet mennie otthonról. Okosnak kell lenni, gondolta kiszúr az urával. A gyümölcsfák alatt nagy gaz volt, oda kéne elrejteni a bort. Igen ám de nem lehet gyalogosan bemenni, mert ottmarad az árulkodó csapás, hanem fogott egy hosszú póznát, a végére kampóval fölakasztotta az 5 literes ballont, belógatta a gazba, kiakasztotta, se csapás semmi… na, itt nem találja meg. Hát gyün haza, négykézláb mászkál Miska bácsi.
– Hát megtaláltad??
– Nem tudod, hát olyan vagyok mint a muslinca, előlem nem lehet elrejteni a bort! "
Ezt mondogatták a nagyivók a környéken, mert hát Miska bácsi nem volt egyedül a faluban…
A szőlősgazda éneke
/Varga Ferenc v. dombóvári főügyész/
Kimegyek a Szőlőhegyre Madárdalos kiskertembe Nem kell nékem zajos város Hűs pihenést itt találok. Kapálgatok, kötözgetek Tűző napon megpihenek Leballagok a pincébe Friss bort szívok a hébérbe. Szomszéd köszönt, télben nyárban: Lesz-e eső, vagy aszály van? Nem tudhatom jó pajtásom Igyunk egyet! - azt ajánlom. Csillagfényes nyári este Régmúltakra emlékezve Sok szép nóta körbejárja Könnycsepp szökik az orcánkra. Én Istenem, arra kérlek Ajándékozz még pár évet Ifjú szívet öreg testbe Éltető bort serlegembe. Folyik a hegy leve.
Vénen is Barátaim, csak lassan-lassan,
A nemes nedű nem vedelve jó
A beszélgetés folyama ha esik
A pohár szájhoz, csak akkor való.
Barátaim, csak lassan-lassan,
Egy pohárka így órát is kitart
Az igaz ember akkor becsüli
Ha ízlelgeti a nemes italt.
Barátaim, csak lassan-lassan,
Megvár az ital
Apránként élvezd csudás zamatát
S vénen is maradsz mindig fiatal.
/A verseket Barkóczi Béla bácsi pincéjének falára akasztva, bekeretezve találtam/